Ez az “Angyalok és démonok” regény első pár oldalának egyike. Nem tudom mennyire kivehetőek így a képek ilyen kicsiben… Bár azt mondtam, hogy rákattintva ki lehet nagyítani a képeket, de tévedtem és azóta lusta voltam megoldani. S a lényeg, ha valamely véletlenszerűen erre tévedő hiányolná a nagyobb méretű képet, legyen kedves, és majd szóljon be nekem, illetve nekünk kérem kommentként.
Ehhez sok hozzáfűznivalóm nincsen, ez szemlátomást egy utca látképe, de énszerintem egész jó kis hangulatúra sikerült ezért megosztanám veletek.
A fentit szintén nem tudom felismeritek-e. A pestiek többsége mindennap találkozik vele pedig. Ezek a nyilacskák a piros metró egyes állomásain jelentek meg mostanság a padlóba süllyesztve. Tehát egy metróaluljáró járólapja, és a belé helyezett piktogram.
Ez még a karácsonyt követő időszakban (na jó, annyira nem is régen) született. Elég kiábrándító, groteszk látványnak véltem felfedezni ahogy két multi placca közt hatalmas konténerbe gyűjtötték a fenyőfák hulláit a hirtelen elmúlt nagy szeretet jegyében.
Természetesen nekem fontos a karácsony, Krisztus és az elvek, de nehezen ment megrágni és megemészteni a karácsony új beteg üzletorientált szellemét.
Arról nem is papolva – elhiszem, az igazi fa kellemesebb illatú – mégis én kétoldali agyfaszt kapok attól, hogy az emberek minden évbe tömegével mészárolnak le “életeket” feleslegesen (mert a fa is élet) a szeretetük nevében. Ahelyett, hogy vennének egy műfát, ezzel megakadályozva mindez. Utána csak minden évben elő kéne venni a szekrényből és nem szorulna rá senki újabb fa kivágására.
Erre gondolom jön a reakció: de ezeket a fákat azért termelik, hogy eladják és karácsonyfa legyen belőlük. Minderre én csak azt tudom felelni: az ember, te is csak olyan eszköze vagy itt az életnek mint a fenyőfa, aki 40 évet majd rituális összeszerelő lesz a Nokia gyárba, de téged sem vágnak le egyből mint a disznót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése