2010. február 7., vasárnap

Kertész Imre meghalt

Ez egykori fogolytáborban létesült emlékhely igazgatója eljuttatott egy levelet a Nobel-díj átadás hírét hallva “Imrének”, illetve a ceremónia résztvevőinek. A boríték az 1945 február 18. napi hivatalos jelentést rejtette magában, miszerint Kertész Imre (a 64 921-es fogoly) gyári munkás aznap, 15 esztendős korában el talált hunyni tífuszban. (Elnézést, ha valakit untatna a régi hír.)

forrás: www.bedoe.de /Kertész Imre/ Minderre még reagálhatna úgy az ember, hogy csak rosszindulatú, irigy vádlók üzekedése volt a háttérben, de egyéb apró gondok is felmerültek az “író” személyével és hitelességével kapcsolatban.


Első pontban ez a dokumentum a díjátadón került első alkalommal a szélesebb nyilvánosság elé, ahol természetesen nem kis meglepetést okozott. Mégsem lehet a díjátadóról és a különös körülményekről érdeklődő riporterekről egyetlen felvételt sem találni az interneten. Pedig “Kertész Imre” is elismeri, hogy eljuttatták a kiosztóra a hivatalos dokumentumot, továbbá azt is, miszerint részesítette pár kellemetlen  percbe. Különben nem volna dugig az internet az általa készített magyarázkodásokkal.

Mindezen túl volt némi korbeli elcsúszás a táborbéli Kertész és az ünnepelt “Kertész” kora közt. Csekélyke pár év. Ezt Imre azzal indokolta: azért hazudott, hogy inkább dolgoztassák és életbe hagyják. Ez talán még hihető is volna…

Gyári munkás? Nos sosem volt az… Nem volt rá jellemző az ilyen fán termő elfoglaltság, de erre is született magyarázat kérem alásan. Miként az előző felhozatalra, erre is az volt a válasz: azért dezinformált, hogy ne kelljen otthagynia a fogát a vesztőhelyen.

Miként vágta ki magát az alól, hogy Kertész meghalt?


Mondhatni leginkább sehogy. Mondatban “felelt meg” az újságírók kíváncsi döbbentségének a helyszínen “Imre Kertész”. - Meghalt az ifjú, hogy újjászülessen a felnőtt. – Aztán ezt mindenki ossza be magának!

”Kertész Imre” asszisztált zsidó társai lemészárlásához?

 
Egyéb kis finomság is felmerült… Egy zaklatott öregúr telefonált be a tudakozóhoz, hogy megszerezze a Nobel díjas számát. Aki azt állítja, hogy a túlélése érdekében beköpte és a halálba küldte társait.


Osztálytársak voltunk ezzel a szarral…


Sajnos nem vagyok birtokában az igazságnak, de sejtem. Minden megkérdezett álláspontját kell osztanom: szegény kisöregnek mi haszna lett volna abból, hogy ilyen dolgokat oszt meg a tudakozó egy munkatársával? Lássuk be, semmi. Továbbá a hangja zaklatottsága sem fest hiteltelennek… Bár jobbszeretném, ha mindenki maga döntené el, mi a véleménye. Én a magamét tudom, és köszönöm, hogy megosztotta “velünk” ezt a kedves idős betelefonáló zsidó úr.

- … a magyarok régi káros szenvedélye a hazugság … – A konklúziókat “Kertész” egy régi kijelentése segítségével szeretném levonni. (Továbbá előre kikérem magamnak az antiszemita, náci és egyéb jelzőket.) Segítsen nekünk Imre kertész!!! Most ki hazudik?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...