2009. december 3., csütörtök

Egykoron esett, én meg...

Egykoron esett, én meg egy jó barát
Este ananász és kókusz vacsorát
Ültünk zord szarvasagancsnyelű vadásztőrrel
valami pesti parkban azzal az attitűddel
- Mi most romantikusak leszünk.-

Soha, de soha én még nem kóstoltam korábban
friss ananászt. A pengétől az őt ölelő varacskos csigaház
egyszeriben megnyílott akár húsos, sárga szeméremajak.
Bennem kuncsorgó ínség láza

Kelt. Nyelvem mikor nedves húsát tapintotta,
kortyoltam szemcsés cukortóba.
Eddig csak egy dolog volt ehhez hasonlatos,
mikor szeméremdombod ízleltem. Azon
leltem csak hasonlatos kéjt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...