A természet megalkotta saját harmóniáját, egyensúlyát. Minden élőlénynek és élettelen képződménynek meg van a saját szerepe. Érdekes, hogy az ember mennyire kilóg a sorból, szinte különcködik, mintha nem is ezen a bolygón fejlődtünk volna ki, mintha az emberi fajt ide száműzték volna valami másik univerzumból. Minden élőlény tisztában van saját maga szerepével és helyével a természetben. Nem rombol és pusztít feleslegesen értelmetlen, önző érdekektől vezérelve. Nem kínoz másik élőlényt ok nélkül, minden cselekedete mögött a túlélés és a természet ősi szabályai uralkodnak.
.
Az ember viszont fejlődni akart. Ez nem is lett volna baj. Szinte teljes mértékben kezdte kizárni életéből azokat az ősi elveket és szabályokat, ami a természet egyensúlyát biztosította. Egyre kényelmesebbé akarta tenni életét, de ez csak egy másik rendszer létrehozásával tudott elérni. Ahogy kényelmesebb lett az élet, egyre jobban elszaporodott az emberi faj. És mivel nem találunk magunknak a természetben ellenfelet, így oktalanul, egymás ellen fordulunk. A természet szabályai tiszták, kiszámíthatóak. Az emberi törvények viszont koránt sem olyan egyértelműek. Lassan eljutunk oda, hogy nincs erkölcs és lelkiismeret. Embert ölni bűn, de csak annak, akinek nincs elég pénze megvásárolni a szabadságát. Állatot ölni hidegvérrel az pedig egyáltalán nem bűn. Halomra mészárolják le nagyrészt FELESLEGESEN az alig pár perccel korábban tojásukból kikelt hím kiscsibéket, élve nyúzzák le az állatok bőrét, a sertéseket tömegével mészárolják le majd dobják ki a nagy áruházak ha a hús nem fogy el a polcokról… és még sorolhatnám.
.
A teremtés koronái. A tápláléklánc csúcsai. Saját társadalmunk legnyomorultabb áldozatai vagy legnagyobb árulói. A természet legnagyobb élősködői. Mi a következő titulus, amit az ember kiharcolhat magának?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése