Egy borzalmasan színvonalas blogon olvasható egy cikk (bár egy egész mondatot és egy képet cikknek nevezni erős), melynek címe: Morvai Krisztina nem szórja a pénzt. Nem is tudom, hogy ki a szánalmasabb: a Subba blog vagy a fotós, aki képes ilyesmi alantas célért csúszva-mászva közlekedni a padlón. Még jó, hogy nem a képviselőhölgyek szoknyája alá nem bújt egypár bugyis fotó készítése erejéig.
Most komolyan, miért az a legnagyobb probléma ebben az országban, hogy ki mennyiért veszi a cipőjét? Miért kell ennyire felszínes, torz, szánalmas módon gondolkozni, pláne ha egy politikusról van szó? Egy ilyen személy szempontjából nem inkább arra kéne koncentrálni, hogy mit tesz az országért? Nem, nem kezdek el propagálni a Jobbik javára, aki akar, az majd a videó megosztókon bármikor megtalálja Morvai beszédeit, és utána mindenki olyan konklúziót von le, amilyet akar. Annyit tudok csak mondani, hogy szerintem egyelőre egyáltalán nem beszél hülyeségeket, sok dologban igazat adok neki.
Ahogy néztem ezt az oldalt és rajta az említett posztot, a kisiskolásbeli csúfolódások jutottak eszembe, amiket a jobb módú szülők csemetéi intéztek a kevésbé szerencsések felé. Édesapám tanári fizetéséből és édesanyám rokkantnyugdíjából annak idején nem igazán tellett új ruhákra, én főként nővéremtől örökölt holmikat viseltem. Így hát én is ki voltam téve az ízetlen, gyermeteg gúnyolódásoknak. Engem annyira nem érdekelt, kissé ódivatú és néha kopott volt a ruházatom, de mindig tiszta volt és rendezett. Innentől kezdve nekem érthetetlen volt a gúny miértje. Érdekes, hogy már a gyermekek fejébe beleplántáljuk ezeket az ostoba világszemléleteket és utána csodálkozunk, ha a gyerek visszapofázik és tiszteletlen.
Másrészt, mivel a képen csak egy cipő látható, így semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy a képen tulajdonképpen ki van… Meg persze akárkié is az a lábbeli, csakis becsülendő lehet a részéről, hogy végre van egy képviselő, aki nem saját magára szórja a pénzt, és nem ilyesfajta külsőségek élveznek az életében prioritást. Nem attól lesz valaki slampos és igénytelen, hogy olcsón vásárol.
Ez persze csak az én véleményem, aki sose az alapján válogattam a barátaimat, hogy kinek milyen divatos, márkás holmit tudott a családja összeszenvedni (vagy éppen más szenvedése által tudta feltankolni a családi kasszát, de ebbe most ne is menjünk bele) napi 8-12 órás munkája által megkeresett fizetéséből.
Végezetül jöjjön a fantasztikus leleplező fotó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése