Nemrég végre kiszabadultunk a fővárosból, egy nyugodtabb, kisebb településre költöztünk. Bár a munka és az iskola akaratlanul is odaköt minket, de legalább hétvégenként nem a nagyváros bűzében, hangzavarában és emberrengetegében kell vesztegelnünk. Mivel falusi voltam világ életemben, így nekem egy év után újra ilyesfajta környezetben élni maga a felüdülés. Hiányoltam a növényeket, a levegőt és a nyugalmat. A fővárosban akárhányszor kilép az ember az utcára elfogja egy különös, lehangoló érzés. Az emberek gátlástalanul nekimennek egymásnak, úgy bosszantják egymást, ahogy tudják. Ez a hobbijuk. A járdán pedig nem győzi az ember kerülgetni a kutyagumit, illetve a húgytócsákat. A régi épületekre, melyek oly fenségesek lehettek fénykorukban, mára rettenetes állapotban vannak. Az idők folyamán rengeteg kosz ragadt a falakra, és karbantartás híján omladozni kezdtek, életveszélyessé téve az utcákat. Olyan gyönyörű lehetne Budapest, annyi lehetőség van benne, de rombolni mindig könnyebb, mint építeni.Az embereknek meg kellene változniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése