Macska krimi

Az egyetlen túlélő.
Szép és egészséges, csak kissé álmos.

Nagyjából 3 hete a kétéves macskánk 4 kiscicát hozott a világra. Nagyon gondoskodó anyának tűnt. Pár hét múlva egy 4-5 hónap körüli fehér macska kezdte látogatni a családot, rendszeresen bemászott a kicsik közé. Úgy tűnt, az anyamacska őt is befogadta az alomba. Nem nagyon tetszett nekünk a dolog, de próbáltunk megértőek lenni, gondoltuk, biztos elárvult szegény és csak szeretne tartozni valahova. Tehát így éldegéltek, a fekete szőrű macsekok és ebben az estben a "fehér bárány".

 Pár napja bizarr események folytak el. Hétvégére nyaralni mentünk, hazaérve, még este megnézünk az állatkáinkat. Csodálkozva vettük észre, hogy a 4 pici közül az egyik hiányzik, a többi pedig torkaszakadtából bömböl. Körbejártuk a családiház környékét, de sehol nem találtuk. A dolgunkat nehezítette, hogy már eléggé besötétedett, így gondoltuk, másnap reggel is körbenézünk. Másnap sem jártunk szerencsével, sőt... miután reggel megetettem a macskát és utána egy darabig néztem, ahogy a kicsiket eteti, bementem a házba. Körülbelül 20 perc elteltével visszanéztem, és látom, hogy ismét eltűnt az egyik a kicsinyek közül. Ekkor döntöttünk úgy, hogy a maradék kettőt inkább levisszük a pincébe és csak etetésnél hozzuk fel őket. Napközben mi etettük őket fecskendőből, estére pedig felvittem őket az anyjukhoz, aki elég elutasító volt velük, de sikerült rákényszerítenem, hogy etesse meg őket egy kicsit. Amikor már nem tudtam az anyát visszatartani, levittem a piciket a pince oltalmába.

Harmadik napon ismét felvittem őket. Az egyik rettenetesen le volt gyengülve, szopizni se bírt már. Egy pillanatra be kellett szaladnom a házba, de mire visszamentem, megint eltűnt az anya az egyik picivel. Egyedül maradtunk a legyengül cicussal, akiben már nem nagyon maradt energia. Felhívtunk egy állatorvost, aki szerint az anya viszi el és eszi meg a kicsinyeit, mert úgy érzi, hogy genetikailag gyengék és életképtelenek, vagy pedig egy másik állat viszi el őket. Mivel a város állatorvosa csak 14:00-tól rendelt, ezért nem tudtunk rajta segíteni, nem élte túl a délutánt. Hiába próbáltuk etetni, egyszerűen már nyelni sem nagyon tudott, az orrán jött ki a tej... Hihetetlenül elkeseredtem, nem tudtam, hogy most Kormit (az anyamacskát) hibáztassam, vagy a kis fehér idegenre gyanakodjak. 

Aznap késő délután sétálni indultunk, de az autólejáró felől nyávogást hallottunk. Képzeljétek, ott volt az egyik könyök! Nem értettük, hogy került oda, de nagyon megörültünk neki. Aztán a lejáró melletti sövénysor tövében megláttuk a fehér macskát. Vajon véletlen egybeesés, vagy ez éppen bizonyíték arra, hogy az eltűnéssorozat hátterében igenis ő áll? Az bizonyos, hogy az állatorvos feltevése, hogy az anya végez a kölykeivel egyértelműen megdőlt. Esetleg még az eshetett meg, hogy egy másik alomba hordja el őket. Mindemellett pedig amikor Kormi meglátta a picit, szinte azonnal elkezdte őt letisztogatni és megetetni. Biztos ami biztos alapon lezártuk az anyát és a kicsit a pincébe.

Komolyan úgy érzem már magam, mint egy krimisorozatban... Vajon ki a tettes? A fehér macska követi el mindezt féltékenységből, vagy az anyamacska a hordja a kicsiket biztonságosabb helyre? Vagy valami egészen más dolog áll a háttérben?

Valószínű, hogy a részletek tisztázására vagy nagyon nehezen, vagy sohasem fog fény derülni...

Folyt. köv.

A fő gyanúsított

Az eredeti létszám

Egyedül ő maradt meg a 4 kölyökből