Hajnal

Nem bírok aludni... Bizonyára a délutáni alvás okán. Így szerencsém agyalni: pár hete találkoztam egy fickóval, azt állította, hogy még gyermekként szakadt Amerikába. Ezt akcentusa alátámasztani látszott, törve beszélte a magyart már.
Lényeg a lényeg, arról osztotta nekem az észt, hogy mi itt rosszul látjuk a világot. Folyton pesszimisták vagyunk és elégedetlenek. Miért nem tudunk a dolgokra elégedetten tekinteni? Legyen a filozófiánk, hogy elégedettek vagyunk, de ennek ellenére akarunk fejlődni és így elkerülhetjük az oktalan görcsölést és sopánkodást...
Keveset mondok azzal, ha azt állítom, hogy mérges lettem. Milyen alapon ad nekünk itt minden nap küszködőknek egy olyan alak tanácsot, aki a maga megvallása szerint is csak néhanapján vetődik ide a jólétből hozzánk, "balkáni", szétszakított magyarokhoz. Pláne ilyet. Képtelen ilyen távolságból azonosulni a mindennapi küzdelmeinkkel, bizonyára én is könnyűszerrel osztanám az észt messziről az ő gondjairól, ha a fasz másik végén volna. Mindenesetre a valóság az, hogyha itt élne, nem volna ekkora mellénnyel. Lenne az anyaországban vagy elcsatolt földünkön. Dolgozna zsebpénz fejében a Tescoban.
Nem vagyok az utóbbi időben odáig a South Park-ért, vulgárisabb mint valaha. Mindazonáltal kitaláltak egy jól illusztráló embertípust, az úgynevezett Megmondó Kapitányét.
Ez az ember is csak egy ilyen "megmondó kapitány".